Hajbeültetés után - Blog

A második hét már simán telt, már mentem emberek közé és bár továbbra is látható egy különálló, pirosas foltként a beültetett terület, de már nem feltűnőbb, mint egy szimpla legéégés. Legfeljebb ha nagyon alaposan szemügyre veszi valaki, akkor tűnhetnek fel az apró, pontszerű sebek. A pörkök folyamatosan potyognak lefele, bár picit azért bevallom segítek nekik némi óvatos febőr símogatással (de ezt persze nem ajánlom senkinek, hivatalosan nem célszerű még most sem hozzányúlni). Ahogy hullanak a pörkök néhány viszi magával a hajszálat is, de ha jól látom, akkor hajhagyma nélkül, tehát ez a várt első körös hajhullás része remélhetőleg. Viszont kezdek újra érezni azon a területen a fejbőrömmel, kezd elmúlni az az érzés, mintha ráragasztottak volna a fejemre egy szőnyegdarabot.

A donor területen szinte egyáltalán nem látszik semmi, ott már csak nagyítóval lehetne megkülönböztetni hogy a halvány pöttyök nem valami bőrirritáció, hanem a korábbi műtét jelei.

(fent: két héttel a műtét után)

Összességében tehát kezd a dolog láthatatlanná válni, aminek nagyon örülök, de azért azt fontos megjegyeznem, hogy ha valaki – akárcsak én - levágatja a haját szinte kopaszra a műtét előtt annak valószínűleg jobban fog látszani ahogy gyógyul, mint akinek egyébként rálógna valamennyi hosszabb szál. Nem is magát a pörköket, hanem a beültetett terület bőrének meggyötörtségét lehet érzékelni valamennyire. Kb mintha lehorzsolta volna az ember pár hete azt az egész területet. Persze mint minden seb, ez is jobban gyógyul minél inkább figyelünk rá és lehetőleg hagyjuk, hogy magától végezze a dolgát.

A külsőségek mellett kellemetlenség szinte alig van. A viszketés minimalizálódott, ráadásul így hogy hátul már óvatosan dörzsölgetni is lehet már egész elviselhető. Az alvásr a is kialakultak a fogások, a leghasznosabb találmány a félbehajtot kispárna, amire rá tudok úgy feküdni oldalt, hogy nem érinti a kényes elülső területet.

(fent: két héttel a hajbeültetés műtét után)

Ja igen, azzal azért számoljanak a tisztaságmániások, hogy olyan ez az időszak, mintha erősen korpásodna a fejbőrünk, hiszen folyamatosan potyogtatjuk el a pörköket. Természetesen ha nem piszkálja az ember, akkor nem annyira, de ha hozzáérünk, akkor bizony hullik.

Haladok csendesen a gyógyulás türelmes, lassú útján. 2 óránként locsolgatom az „ültetvényt”, szedem az antibiotikumot és esténként azért kicsit még mindig harcolok a biztonságos alvással. Fájdalom nincs, a viszketés cserébe kezd megjönni.

(fent: a műtét utáni első nap estéjén)

Emellett az ígért duzzanat – ami szintén teljesen fájdalom mentes – elkezdett előírás szerint vándorolni a fejemen: előbb a homlokam simult ki, majd tett egy kerülőt az állkapcsom oldala és a füleim tájékára, végül az orrom tövénél, a szemeim között jelent meg. Voltaképpen egész szórakoztató figyelni ezt a folyamatos metamorfózisát az arcomnak. Láthatom magamat hogy milyen lennék szélesebb állal, ránc nélküli homlokkal és félig átváltozva farkasemberré. :)

(fent mindkét fotó: a műtét utni második nap este. Látható, hogy a bőrpír kezd elmúlni, már csak az apró piros pöttyök vannak mindkét területen.)