Hajbeültetés után - Blog

Újabb hónap – ez alkalommal már a tervezett 12 hónapos blog félideje érkezett el. Szépen látszik az eredmény, bár még  némileg dúsulhat, de már így is komoly a változás a műtét előtti állapothoz. Lassan ideje újra meglátogatni a fodrászt, kíváncsi vagyok hogy áll össze a dolog vágás után.

(fent: hat hónappal a hajbeültetési műtét után)

Apróbb mellékhatása volt az elmúlt pár hónapnak, hogy mostanáig dörzsölésre itt-ott apró golyócskák formájában elhalt bőrdarabkák váltak le a fejbőrről, bennük rémisztő módon egy-egy hajszállal. A konzultáción, ami pár hete volt kiderült, hogy ez normális – mind a beültetett, mind a donor területen – a sebek gyógyulása közben egy-egy hajszál benőhet a bőr alá és alkalmanként így távozik.

(fent: hat hónappal a műtét után)

Tapintásra lassan megszűnik a beültetett haj és az azt övező eredeti haj közti különbség, már nem érezni annyival vastagabbnak az új hajszálakat. Mostanára már egész közelről sem lehet kiszúrni, hogy valami különbség volna.

Eltelt négy hónap, beindultak a hajhagymák, nő a haj. Ebben az átmeneti állapotban azt lehet látni, hogy van a normális hajazat, ami már egészen hosszú és  egyenlőre még szerencsére sűrű és van a szinte körül rajzolható új terület, ami rövidebb és ritkásabb. Így egy kicsit még szétválik látványra a két terület, de már most látszik, hogy össze fognak nőni és eltűnik majd valamennyire a különbség. Természetesen soha nem lesz olyan sűrű a beültetett rész, mint az eredeti, tehát úgy tippelem, hogy mindig is meg lehet majd állapítani hol lett utólag berakva, de látványra összemosódik majd az egész.

(fent: négy hónappal a hajbeültetés műtét után) 

Az is látszik persze hogy nem történik csoda, inkább csak annyi változást értünk el a 4000 körüli hajszálmennyiséggel, hogy ott ahol egyébként már teljesen sima lenne a fejbőröm, ott most helyette ritkás haj nő. Kicsit erősnek tűnik még a megerősített hajvonal, ahova szándékosan több graftot ültettek be, hogy egyfajta „falat” képezzen, takarva a mögötte lévő ritkásabb területet, de úgy gondolom ez szintén  kevésbé lesz hivalkodó ha ránő kicsit a természetes haj.

(fent: négy hónappal a műtét után)

Kicsit amúgy néha megduzzad a donor területen egy-két pont, mintha pattanás nőne a tarkómon a hajszálak tövénél. Ez úgy sejtem a műtét hegeinek utóhatása, valószínűleg rendeződik a bőr és a pórusok működése. 

A második hét már simán telt, már mentem emberek közé és bár továbbra is látható egy különálló, pirosas foltként a beültetett terület, de már nem feltűnőbb, mint egy szimpla legéégés. Legfeljebb ha nagyon alaposan szemügyre veszi valaki, akkor tűnhetnek fel az apró, pontszerű sebek. A pörkök folyamatosan potyognak lefele, bár picit azért bevallom segítek nekik némi óvatos febőr símogatással (de ezt persze nem ajánlom senkinek, hivatalosan nem célszerű még most sem hozzányúlni). Ahogy hullanak a pörkök néhány viszi magával a hajszálat is, de ha jól látom, akkor hajhagyma nélkül, tehát ez a várt első körös hajhullás része remélhetőleg. Viszont kezdek újra érezni azon a területen a fejbőrömmel, kezd elmúlni az az érzés, mintha ráragasztottak volna a fejemre egy szőnyegdarabot.

A donor területen szinte egyáltalán nem látszik semmi, ott már csak nagyítóval lehetne megkülönböztetni hogy a halvány pöttyök nem valami bőrirritáció, hanem a korábbi műtét jelei.

(fent: két héttel a műtét után)

Összességében tehát kezd a dolog láthatatlanná válni, aminek nagyon örülök, de azért azt fontos megjegyeznem, hogy ha valaki – akárcsak én - levágatja a haját szinte kopaszra a műtét előtt annak valószínűleg jobban fog látszani ahogy gyógyul, mint akinek egyébként rálógna valamennyi hosszabb szál. Nem is magát a pörköket, hanem a beültetett terület bőrének meggyötörtségét lehet érzékelni valamennyire. Kb mintha lehorzsolta volna az ember pár hete azt az egész területet. Persze mint minden seb, ez is jobban gyógyul minél inkább figyelünk rá és lehetőleg hagyjuk, hogy magától végezze a dolgát.

A külsőségek mellett kellemetlenség szinte alig van. A viszketés minimalizálódott, ráadásul így hogy hátul már óvatosan dörzsölgetni is lehet már egész elviselhető. Az alvásr a is kialakultak a fogások, a leghasznosabb találmány a félbehajtot kispárna, amire rá tudok úgy feküdni oldalt, hogy nem érinti a kényes elülső területet.

(fent: két héttel a hajbeültetés műtét után)

Ja igen, azzal azért számoljanak a tisztaságmániások, hogy olyan ez az időszak, mintha erősen korpásodna a fejbőrünk, hiszen folyamatosan potyogtatjuk el a pörköket. Természetesen ha nem piszkálja az ember, akkor nem annyira, de ha hozzáérünk, akkor bizony hullik.

Lassan el merem hagyni a lakást, a második hétre már találkozókat szervezek – üdv ismét a társadalomban. :)

A fejbőröm szépen gyógyul, a donor területen már alig lehet kiszúrni bármit, a beültetett részen pedig távolról már csak annyi látszik, hogy kicsit sötétebb, pirosabb az a terület. Kicsit azért aggódom, mert a második hét péntekén hivatalos összejövetelre várnak, szóval addigra valahogy jó volna „láthatatlanná” tenni a beavatkozás nyomait – amire az elmondások alapján van is esély. Van némi dilemma azzal, hogy a donor területet már lehet finoman dörzsölni, elősegítendő hogy lejöjjenek róla a pörkök, de a beültetett részhez ugye még hozzáérni sem célszerű, szóval ott marad a csendes várakozás, hogy maguktól essenek le. Mostantól már lehet sima vízzel leöblíteni a fejbőrt időnként, szóval az még remélhetőleg segít.

(fent: egy héttel a műtét után)

A viszketés amúgy továbbra is maradt, de igazából már kezdem megszokni. Inkább az alvással harcolok még mindig – rá kellett jönnöm, hogy "oldalán alvó típus" vagyok. Háton valahogy nem pihenek annyira jól, éjszaka többször felkelek, reggel korán ébren vagyok. Emiatt – és az egy hetes szobafogságtól – kicsit kótyagos vagyok napközben, de igazából úgy kell felfogni, mint egy „itthoni nyaralást”.

(fent: egy héttel a műtét után)

Az első hetes kontroll amúgy megvolt, nem hosszabb, mint 15 perc: gyors szemrevételezés, fotózás, szerencsére szépen gyógyulok, úgyhogy  néhány dolgot átbeszéltünk és kész is. Azért a megerősítés nagyon jól jött egy heti bizonytalanság után, hogy tényleg jól csináltam-e mindent és nincs semmi komplikáció. Nincs más tehát, mint továbbra is vigyázni a hagymákra és csendben gyógyulni.

Büszkén jelenthetem, megtaláltam a megoldást az alvásra (a félülő pózban – lásd „Első nap este/éjszaka” című bejegyzésben)! Sőt, egyszerre kettő megoldást is kieszeltem: az egyik a repülőgépeken használatos felfújhatós nyakpárna. Mivel ezt az alkalmatosságot elsősorban arra találták ki, hogy ülve lehessen vele aludni anélkül hogy a fej oldalra billenne – hajátültetés után tökéletes. A másik furmány hogy simán, vízszintesen, hanyatt fekve alszik az ember, de előtte elhelyez két (lehetőleg nehéz, kemény és szögletes) tárgyat a bal és a jobb füle mellett közvetlenül. Ugyanis ebben az esetben ha alvás közben oldalra fordulna a fej, akkor hozzáér/nekimegy a tárgyaknak, erre pedig felébredsz. Orvosilag még nincs jóváhagyva, szóval a kockázatokról és mellékhatásokról...

Azért még így sem aludtam tökéletesen, úgyhogy továbbra is kába vagyok és kicsit émelygek. Reggeli után sikerül aludni még valamennyit – ez segített: jobb közérzet, otthoni számítógépes munkára alkalmas állapot.

(fent: a műtét utáni első reggel állapota. Szépen gyógyul mindkét terület.)

A beültetés helye szépen gyógyul, kezdik átvenni a hajszálak a piros pöttyök helyét látványban. A donor terület még mindig szivárog ha ráfekszem és nagyon enyhén néha viszket itt-ott a fejem, de a duzzanat szinte teljesen eltűnt a fejemről. Érezni nem érzek semmi különöset (hacsak nem próbálom ráncolni a homlokomat, ami azért még fájdalmas), simán meg lehet róla feledkezni.