Hajbeültetés után - Blog

Reggel 7.30, ismét könnyű reggeli és a totális kialvatlanság ellenére jó kedv. Megérkezés után gyors átöltözés, és uccu neki a második menetnek. Már kezdem kiismerni a masszázságy pozícióit és egyébként is bárhol el tudnék aludni, így hálásan foglalom el a hason fekvő pózt. Az álmosságtól kábán, de minden különösebb fájdalom nélkül – és most már ismerve a mozzanatokat, mindenféle aggodalom nélkül – állom a sarat. Olyannyira kényelmes és fájdalmatlan a dolog, hogy később, az oldalt fekvésnél el is alszom egy pár percre – nem kis ijedtséget okozva ezzel az asszisztens hölgynek (aki épp nagyítószemüveggel és csipesszel szedegette az előfúrt graftokat), ugyanis nagyot rándulva ébredek. :)

Türelem, türelem és még több türelem. Aztán pedig még egy kis türelem. Bárki is fog neki a hajátültetésnek tudjon róla, hogy ez a beavatkozás a türelemről szól. Hosszú órákig kell azonos pozícióban mozdulatlanul feküdni/ülni, míg az orvos és az asszisztensek szintén lenyűgöző türelemmel fúrják, szedegetik, számolják, ültetik a parányi hajhagymákat. Én már biztos becsavarodtam volna a helyükben, de ők azt mondják olyan ez, mint valami meditáció. Egy két napos meditáció. Szerencsémre én türelmes alkat vagyok, de azért a második nap felénél már én is azon kapom magam, hogy azon gondolkodom: már csak fél nap! Közben a gyógyszerek, a kimerültség, a mozdulatlanság és az eléggé elgyötört fejem hatására kezd a testem is panaszkodni: sajog a fejbőröm és kicsit nehézkesek a mozdulataim - olyasmi érzés, mint amikor az embert kerülgeti a megfázás.

(fent: második nap, dél körül. A donor területről már ki lett szedve mindenki, a fejtetőn pedig már meg vannak fúrva a lyukak)

Mára már én is hoztam egy pendrive-ot filmekkel és zenékkel, úgyhogy délután a beültetésnél igyekszem lekötni a figyelmemet amennyire lehet. Tekintettel voltam a csapatra is, így szinkronos filmeket hoztam – ők pedig boldogan hallgatják a „rádiójátékot”.

Azonban ahogy haladunk délután, egyre jobban kezd múlni az érzéstelenítés hatása. Az orvos szerint azért, mert a terület kezd gyulladásba jönni és bár ő igyekszik újabb és újabb injekciókkal csillapítani, nem mindig fejt ki elég hatást a lidokain. A vége – vélhetően az általános kimerültségem miatt is – már eléggé cudar. Úgy sejtem a fájdalomcsillapítók végleg elvesztették a csatát a fájdalommal szemben és szerintem nagyjából azt érzem, ami ténylegesen történik: lukakat fúrnak a fejbőrömbe. Szerencsére elhangzik a mágikus mondat: „Már csak 90.” – vagyis nagyjából 30 lyuk és ugyanennyi ültetés. Csendes ujjongásba török ki, amikor bekerül az utolsó is.

Olyan, mintha a fejemet megcsapkodták volna egy hatalmas kaktusszal (aminek mondjuk mérgezőek a tüskéi) és mellette pedig befecskendeztek volna egy liter folyadékot a fejbőröm alá, emellett el van gémberedve minden tagom és iszonyú fáradtnak érzem magam, de a megkönnyebbülés leírhatatlan: megvan. Túl vagyok rajta. És azt hiszem soha többé nem félek semmilyen tűszúrástól. :)

(fent: a műtét második napja végén, még a klinikán fotózva. Készen vagyunk!)

Második nap eredménye: az első nap mennyiségével szinte teljesen azonos, vagyis kb 2300 hajszál került át – ezúttal a fejtetőmre és valamennyi a halántékomra. A tervezett mennyiségnél (6000 hajszál) ugyan végül kevesebb lett a végeredmény (4500 hajszál), de ez azért van, mert kisebb a donor területem az átlagosnál és ennyi jött ki belőle. Én egyáltalán nem bánom – azok alapján amit jelenleg látni belőle elegendő lesz a takaráshoz ennyi haj, ráadásul így jelentősen kisebb a végösszeg, mivel a HairHungarynál hajszál mennyiség alapján számolnak. Ezt egyébként korrekt dolognak tartom. Bár ha valaki megkérdezné hogy miként tudom leellenőrizni a mennyiséget én magam, akkor eléggé zavarba jönnék. :)

(fent mindkét kép: a műtét második napja után este hazaérve.)

Kicsit kimerülten és feszülő fejbőrrel ugyan, de egyébként teljes nyugalomban értünk haza az első nap estéjén. Megkaptuk a tennivalók listáját, íme:

-antibiotikum reggel és este, amíg el nem fogy. Aki esetleg nem ismerné, annak fontos info lehet, hogy az antibiotikumok mellé – bár ezt nem mindig mondják el – szükséges Probiotikumot szedni, mert az antibiotikumok mellékhatásként kinyírhatják a bélflórát pár nap alatt és annak csúnya következményei lehetnek. (kb 5 napig)

-az érintett fejbőr locsolása egy spricnibe töltött fiziológiás sóoldattal (ha jól emlékszem a nevére), 2 óránként napközben (kb 5 napig)

-fájdalomcsillapító ha szükséges, lefekvés előtt javasolt (csak első este kellett volna, de nekem egyáltalán nem fájt úgyhogy kihagytam)

-semmi nem érhet a beültetett részhez, tehát nem tapiz, nem vakar, nem mos, nem húz sapkát. Ez nem érinti a donor területet, de természetesen azt sem szerencsés macerálni, viszont aludni pl. lehet rajta. (kb 5 napig)

-félülő pozícióban alvás az előbbi oknál fogva. Ugyanis a donor területre ugyan rá lehet feküdni (előtte a párnára rakva az orvostól kapott védő huzatot, mert a lukacskákból még pár napig sárgás-piros, „savós” folyadék szivárog), de ha el is alszunk hanyatt fekve, félő hogy álmunkban ösztönösen átfordulunk valamelyik oldalunkra, ami végzetes lehet a frissen beültetett hajszálakra, mondjuk pl.  beleragadnak éjszaka a párnába és reggel felkelve a párnától... nos hát sejthető. (kb 5 napig)

(fent: első nap este, otthon fotózva)

Reggel 8, könnyű reggeli, kialvatlan szemek – tegnap fodrásznál frissen nyírt fej. Igazából majdnem bejött előző nap az, amivel csak viccelődtünk korábban: miután most kényszerűen rávettem magamat (és a fodrászt – nem volt könnyű), hogy végre egyszer lenyírjuk a hajamat szinte nullára, kiderült, hogy nem is áll olyan rosszul. Sőt! De persze rendíthetetlen voltam – meg hát az előleget is befizettem :) – szóval irány a körkés. Lássuk hát kulcsszavanként milyen volt az első nap:

(fent: a klinikán reggel még rövidebbre nyírva és berajzolt hajvonallal. Műtétre készen!)

Mi is történt pontosan: Megérkezés, egy kis papírmunka, majd újabb hajnyírás (a fodrászos verzióhoz képest még rövidebbre) és a kialakítandó hajvonal egyeztetése. Laza védőköpeny felvétele, összeismerkedés a „masszázs ággyal”, ami a két nap alatt szinte az otthonommá vált. A délelőtt folyamán a hátulsó (donor) területről egy egészen kicsi gépi körkés/fúró segítségével egyenként körbemetszik a graftokat (2-3 hajszálból álló hajcsoport), amiket ki szeretnének venni, majd egy csipesz segítségével egyenként ki is szedegetik őket kis tálcákra. Mindvégig pontos szortírozás és számolás történik, majd a kiszedett hajacskák hűtőbe kerülnek átmenetileg. Délben ebéd, kis lazítás. Délután egy ceruzával újra berajzolják a kialakítani kívánt hajvonalat és a körkéses megoldáshoz hasonlóan (csak némileg gyorsabban) lyukakat fúrnak arra a területre ahova a beültetés fog történni. Aztán kiveszik a hűtőből a graftokat és egyenként behelyezgetik őket – figyelve arra, hogy hova kerüljön 1, 2, illetve 3 hajszálat tartalmazó graft. Ilyen egyszerű. Igen, pont mint a dugványozás. Annyi a specialitása, hogy itt 2500-3000 hajszál, vagyis megközelítőleg 1000 graft darabonkénti átültetéséről van szó egy nap. Csak képzeld el, hogy át akarsz ültetni 1000 db muskátlit! Mikroszkóppal. Az első nap amúgy 8.00-tól 18.00-ig tartott, fél órás ebédszünettel és 5-10 perces nyújtózkodás/WC szünetekkel, szóval hosszú procedúra. Estére senki ne tervezzen nagy programot.

(fent: az első nap végén, még a klinikán. A donor terület egyenlőre leragasztva.)

Fájdalom: hasonló, mint egy szimpla fogászati beavatkozás, de még annál is kevésbé fájdalmas. Az elején egy-két pici tűszúrás (lidokain injekció) aztán mintha ráhúztak volna egy vastag gumisapkát a fejedre: érzed hogy matatnak rajtad, de semmit nem érzel belőle. Vagy ha mégis, akkor szólsz és már kapsz is egy kis „korrekciót” az érzéstelenítésbe és már el is tűnik. Az persze fura, hogy érzed valamennyire a kis fúrásokat, néha hallod belül a beavatkozás apró zajait (pont mint a fogászaton) de mivel nem fáj ezért pillanatok alatt megunod, hogy ettől rettegj. A nap végére valamennyire elkezdett egységesen elmúlni az érzéstelenítés hatása és úgy tippelem, hogy akkor néha azért éreztem a beültetést egy-az-egyben, de még úgy sem drámai. Viszont arra számítani kell, hogy – bármilyen viccesen is hangzik – az egy helyben fekvés nagyon fárasztó lenni (itt ugye mozdulatlanul fekvésről beszélünk). Akárcsak a fogorvosnál, amikor „csak” annyit kell csinálni, hogy tátva tartsuk a szánkat és üljünk, itt is elgémberedik az ember egy idő után. Szerencsére vannak pihenők és délután már ülni lehet, ami igazi megváltás.

Hangulat/Szórakozás: kedves, fiatal csapat és teljesen otthonos légkör. Nincs semmi erőltetve, békésen, jó hangulatban, nyugalomban zajlott a nap, amit én szerettem. Volt kis alvás, kis zenehallgatás, kis olvasás, kis filmnézés és némi csevegés amikor épp kedvünk volt hozzá. Én kicsit többet terveztem olvasni, de a délelőtti hason fekvéssel ez nem volt könnyen megoldható, szóval tessék azért felkészülni hosszú-hosszú, türelmes semmittevésre.

Első nap eredménye: 2250 hajszál sikeresen átvándorolt és kialakult az elülső (sűrűbben ültetett) hajvonal. Fáradt vagyok, kicsit sajog a fejem és húzódik az érzéstelenítőtől és a sebektől, de egyébként saját magam vezetek haza. Azért javasolt közel parkolni a klinikához, nehogy szívrohamot kapjon tőled egy óvatlan gyalogos az utcán. :)