Hajbeültetés után - Blog

Eltelt egy hónap, szinte meg is feledkeztem már arról, hogy valami egyáltalán történt a fejemen. A pörkök teljesen eltűntek, a hajam pedig nő a donor- és a beültetett területen egyaránt. Természetesen ahova bekerültek az új hagymák ott továbbra is egy látható foltban más a sűrűsége és állaga a hajamnak, mint a többi részen és ezt némileg hangsúlyozza, hogy kicsit még piros a terület, de igazából ezt már szerintem csak én veszem észre. Kárpótol mindenért, hogy a rövidre nyírt frizura továbbra is élményszerű viselet – nem lehet elfeküdni, percek alatt megszárad, nem borzolja össze a szél és nem nyomja le a sapka.

(fent: egy hónappal a hajbeültetés után)

Voltam egy hónapos kontrollon, az orvos véleménye hogy minden rendben, innentől már lehet sportolni, ráfeküdni és egyáltalán mindent csinálni. Egyedül a szanua és a gépi hajvágás kerülendő még a biztonság kedvéért egy-két hónapig. Az egyedüli amit tennem célszerű az a hámképződés elősegítése Neogramorgon kenőccsel, vagy hasonló készítménnyel. Szintén megtudtam, hogy a most még a beültetés után kicsit hepe-hupás fejbőröm később ki fog simulni, tehát ha később ismét a nullás gép mellett döntenék, akkor nem lesz göröngyös az a rész.

(fent: egy hónappal a műtét után)

A beültetett hajszálak közül ahogy várható volt az egy hónap alatt kihullott kb. fele (nehéz megsaccolni a mennyiséget, mert a műtét után a sebek és pörkök miatt többnek látszott), ahogy korábban írtam volt olyan ami pörkkel együtt esett le és volt olyan most a vége felé ahol csak a fekete, rövid hajszál pottyant le, mintha ollóval vágták volna le. A lényeg, hogy hajhagyma egyiken sem volt látható, szóval azoknak ott kell lenniük a helyükön. Még két hónap amíg magukhoz térnek odalent (addig még hullhat tovább a mostani haj) és aztán újult erővel nőni fog.

A második hét már simán telt, már mentem emberek közé és bár továbbra is látható egy különálló, pirosas foltként a beültetett terület, de már nem feltűnőbb, mint egy szimpla legéégés. Legfeljebb ha nagyon alaposan szemügyre veszi valaki, akkor tűnhetnek fel az apró, pontszerű sebek. A pörkök folyamatosan potyognak lefele, bár picit azért bevallom segítek nekik némi óvatos febőr símogatással (de ezt persze nem ajánlom senkinek, hivatalosan nem célszerű még most sem hozzányúlni). Ahogy hullanak a pörkök néhány viszi magával a hajszálat is, de ha jól látom, akkor hajhagyma nélkül, tehát ez a várt első körös hajhullás része remélhetőleg. Viszont kezdek újra érezni azon a területen a fejbőrömmel, kezd elmúlni az az érzés, mintha ráragasztottak volna a fejemre egy szőnyegdarabot.

A donor területen szinte egyáltalán nem látszik semmi, ott már csak nagyítóval lehetne megkülönböztetni hogy a halvány pöttyök nem valami bőrirritáció, hanem a korábbi műtét jelei.

(fent: két héttel a műtét után)

Összességében tehát kezd a dolog láthatatlanná válni, aminek nagyon örülök, de azért azt fontos megjegyeznem, hogy ha valaki – akárcsak én - levágatja a haját szinte kopaszra a műtét előtt annak valószínűleg jobban fog látszani ahogy gyógyul, mint akinek egyébként rálógna valamennyi hosszabb szál. Nem is magát a pörköket, hanem a beültetett terület bőrének meggyötörtségét lehet érzékelni valamennyire. Kb mintha lehorzsolta volna az ember pár hete azt az egész területet. Persze mint minden seb, ez is jobban gyógyul minél inkább figyelünk rá és lehetőleg hagyjuk, hogy magától végezze a dolgát.

A külsőségek mellett kellemetlenség szinte alig van. A viszketés minimalizálódott, ráadásul így hogy hátul már óvatosan dörzsölgetni is lehet már egész elviselhető. Az alvásr a is kialakultak a fogások, a leghasznosabb találmány a félbehajtot kispárna, amire rá tudok úgy feküdni oldalt, hogy nem érinti a kényes elülső területet.

(fent: két héttel a hajbeültetés műtét után)

Ja igen, azzal azért számoljanak a tisztaságmániások, hogy olyan ez az időszak, mintha erősen korpásodna a fejbőrünk, hiszen folyamatosan potyogtatjuk el a pörköket. Természetesen ha nem piszkálja az ember, akkor nem annyira, de ha hozzáérünk, akkor bizony hullik.

Lassan el merem hagyni a lakást, a második hétre már találkozókat szervezek – üdv ismét a társadalomban. :)

A fejbőröm szépen gyógyul, a donor területen már alig lehet kiszúrni bármit, a beültetett részen pedig távolról már csak annyi látszik, hogy kicsit sötétebb, pirosabb az a terület. Kicsit azért aggódom, mert a második hét péntekén hivatalos összejövetelre várnak, szóval addigra valahogy jó volna „láthatatlanná” tenni a beavatkozás nyomait – amire az elmondások alapján van is esély. Van némi dilemma azzal, hogy a donor területet már lehet finoman dörzsölni, elősegítendő hogy lejöjjenek róla a pörkök, de a beültetett részhez ugye még hozzáérni sem célszerű, szóval ott marad a csendes várakozás, hogy maguktól essenek le. Mostantól már lehet sima vízzel leöblíteni a fejbőrt időnként, szóval az még remélhetőleg segít.

(fent: egy héttel a műtét után)

A viszketés amúgy továbbra is maradt, de igazából már kezdem megszokni. Inkább az alvással harcolok még mindig – rá kellett jönnöm, hogy "oldalán alvó típus" vagyok. Háton valahogy nem pihenek annyira jól, éjszaka többször felkelek, reggel korán ébren vagyok. Emiatt – és az egy hetes szobafogságtól – kicsit kótyagos vagyok napközben, de igazából úgy kell felfogni, mint egy „itthoni nyaralást”.

(fent: egy héttel a műtét után)

Az első hetes kontroll amúgy megvolt, nem hosszabb, mint 15 perc: gyors szemrevételezés, fotózás, szerencsére szépen gyógyulok, úgyhogy  néhány dolgot átbeszéltünk és kész is. Azért a megerősítés nagyon jól jött egy heti bizonytalanság után, hogy tényleg jól csináltam-e mindent és nincs semmi komplikáció. Nincs más tehát, mint továbbra is vigyázni a hagymákra és csendben gyógyulni.