Hajbeültetés után - Blog

Nyár van, tehát leginkább a beültetett terület árnyékolása volt a fő kihívás az elmúlt hónapban. Beszereztem végre egy a fejemre illő kalapot és egy úszáshoz használható neoprén kendőt – szóval rajtam nem múlik a dolog. De ettől függetlenül teljesen meg lehet feledkezni a hajbeültetésről. Időnként figyelgetem hogy épp hullanak, vagy nőnek-e az új hajszálak, egyenlőre úgy tűnik, hogy továbbra is inkább fogynak, de ez normális – a forgatókönyv szerint a harmadik hónap tájékán lesz a legkevesebb a létszámuk, majd onnan indul meg az egységes növekedés.

(fent: két hónappal a műtét után)

Kicsit piros a fejbőröm még mindig, de már inkább csak én látom. Ez azért valamennyire zavart, mert egy idő után már nem túl hiteles, ha valakinek egy hónapon keresztül le van égve a fejbőre. :-) De ettől függetlenül semmi különös változás nincs. Túl vagyok egy nyaraláson, ahol szintén csak a nappal kellett óvatosnak lenni, egyébként minden megy a megszokott rendjében.

(fent: két hónappal a műtét után)

A második hét már simán telt, már mentem emberek közé és bár továbbra is látható egy különálló, pirosas foltként a beültetett terület, de már nem feltűnőbb, mint egy szimpla legéégés. Legfeljebb ha nagyon alaposan szemügyre veszi valaki, akkor tűnhetnek fel az apró, pontszerű sebek. A pörkök folyamatosan potyognak lefele, bár picit azért bevallom segítek nekik némi óvatos febőr símogatással (de ezt persze nem ajánlom senkinek, hivatalosan nem célszerű még most sem hozzányúlni). Ahogy hullanak a pörkök néhány viszi magával a hajszálat is, de ha jól látom, akkor hajhagyma nélkül, tehát ez a várt első körös hajhullás része remélhetőleg. Viszont kezdek újra érezni azon a területen a fejbőrömmel, kezd elmúlni az az érzés, mintha ráragasztottak volna a fejemre egy szőnyegdarabot.

A donor területen szinte egyáltalán nem látszik semmi, ott már csak nagyítóval lehetne megkülönböztetni hogy a halvány pöttyök nem valami bőrirritáció, hanem a korábbi műtét jelei.

(fent: két héttel a műtét után)

Összességében tehát kezd a dolog láthatatlanná válni, aminek nagyon örülök, de azért azt fontos megjegyeznem, hogy ha valaki – akárcsak én - levágatja a haját szinte kopaszra a műtét előtt annak valószínűleg jobban fog látszani ahogy gyógyul, mint akinek egyébként rálógna valamennyi hosszabb szál. Nem is magát a pörköket, hanem a beültetett terület bőrének meggyötörtségét lehet érzékelni valamennyire. Kb mintha lehorzsolta volna az ember pár hete azt az egész területet. Persze mint minden seb, ez is jobban gyógyul minél inkább figyelünk rá és lehetőleg hagyjuk, hogy magától végezze a dolgát.

A külsőségek mellett kellemetlenség szinte alig van. A viszketés minimalizálódott, ráadásul így hogy hátul már óvatosan dörzsölgetni is lehet már egész elviselhető. Az alvásr a is kialakultak a fogások, a leghasznosabb találmány a félbehajtot kispárna, amire rá tudok úgy feküdni oldalt, hogy nem érinti a kényes elülső területet.

(fent: két héttel a hajbeültetés műtét után)

Ja igen, azzal azért számoljanak a tisztaságmániások, hogy olyan ez az időszak, mintha erősen korpásodna a fejbőrünk, hiszen folyamatosan potyogtatjuk el a pörköket. Természetesen ha nem piszkálja az ember, akkor nem annyira, de ha hozzáérünk, akkor bizony hullik.

Büszkén jelenthetem, megtaláltam a megoldást az alvásra (a félülő pózban – lásd „Első nap este/éjszaka” című bejegyzésben)! Sőt, egyszerre kettő megoldást is kieszeltem: az egyik a repülőgépeken használatos felfújhatós nyakpárna. Mivel ezt az alkalmatosságot elsősorban arra találták ki, hogy ülve lehessen vele aludni anélkül hogy a fej oldalra billenne – hajátültetés után tökéletes. A másik furmány hogy simán, vízszintesen, hanyatt fekve alszik az ember, de előtte elhelyez két (lehetőleg nehéz, kemény és szögletes) tárgyat a bal és a jobb füle mellett közvetlenül. Ugyanis ebben az esetben ha alvás közben oldalra fordulna a fej, akkor hozzáér/nekimegy a tárgyaknak, erre pedig felébredsz. Orvosilag még nincs jóváhagyva, szóval a kockázatokról és mellékhatásokról...

Azért még így sem aludtam tökéletesen, úgyhogy továbbra is kába vagyok és kicsit émelygek. Reggeli után sikerül aludni még valamennyit – ez segített: jobb közérzet, otthoni számítógépes munkára alkalmas állapot.

(fent: a műtét utáni első reggel állapota. Szépen gyógyul mindkét terület.)

A beültetés helye szépen gyógyul, kezdik átvenni a hajszálak a piros pöttyök helyét látványban. A donor terület még mindig szivárog ha ráfekszem és nagyon enyhén néha viszket itt-ott a fejem, de a duzzanat szinte teljesen eltűnt a fejemről. Érezni nem érzek semmi különöset (hacsak nem próbálom ráncolni a homlokomat, ami azért még fájdalmas), simán meg lehet róla feledkezni.

OK, a félülő pozícióban alvás nem az erősségem. Kb. 2 óránként felkeltem, mert aggódtam, hogy ráfekszem a beültetésre, meg egyáltalán kényelmetlen volt az egész ülve. Szóval nem aludtam sem túl mélyen, sem túl sokat – viszont így éjszaka is meg tudtam locsolni a fejemet az előírt módon 2 óránként. :) A sebek is szépen gyógyultak az éjszaka, a tegnap beültetett vörös foltok reggelre kedves kis barnás pöttyökké szelídültek, amikben látszanak a kis hajszálacskák.

(fent: a második nap reggelére kis barnás pöttyökké szelídült beültetések)

Reggel 8, könnyű reggeli, kialvatlan szemek – tegnap fodrásznál frissen nyírt fej. Igazából majdnem bejött előző nap az, amivel csak viccelődtünk korábban: miután most kényszerűen rávettem magamat (és a fodrászt – nem volt könnyű), hogy végre egyszer lenyírjuk a hajamat szinte nullára, kiderült, hogy nem is áll olyan rosszul. Sőt! De persze rendíthetetlen voltam – meg hát az előleget is befizettem :) – szóval irány a körkés. Lássuk hát kulcsszavanként milyen volt az első nap:

(fent: a klinikán reggel még rövidebbre nyírva és berajzolt hajvonallal. Műtétre készen!)

Mi is történt pontosan: Megérkezés, egy kis papírmunka, majd újabb hajnyírás (a fodrászos verzióhoz képest még rövidebbre) és a kialakítandó hajvonal egyeztetése. Laza védőköpeny felvétele, összeismerkedés a „masszázs ággyal”, ami a két nap alatt szinte az otthonommá vált. A délelőtt folyamán a hátulsó (donor) területről egy egészen kicsi gépi körkés/fúró segítségével egyenként körbemetszik a graftokat (2-3 hajszálból álló hajcsoport), amiket ki szeretnének venni, majd egy csipesz segítségével egyenként ki is szedegetik őket kis tálcákra. Mindvégig pontos szortírozás és számolás történik, majd a kiszedett hajacskák hűtőbe kerülnek átmenetileg. Délben ebéd, kis lazítás. Délután egy ceruzával újra berajzolják a kialakítani kívánt hajvonalat és a körkéses megoldáshoz hasonlóan (csak némileg gyorsabban) lyukakat fúrnak arra a területre ahova a beültetés fog történni. Aztán kiveszik a hűtőből a graftokat és egyenként behelyezgetik őket – figyelve arra, hogy hova kerüljön 1, 2, illetve 3 hajszálat tartalmazó graft. Ilyen egyszerű. Igen, pont mint a dugványozás. Annyi a specialitása, hogy itt 2500-3000 hajszál, vagyis megközelítőleg 1000 graft darabonkénti átültetéséről van szó egy nap. Csak képzeld el, hogy át akarsz ültetni 1000 db muskátlit! Mikroszkóppal. Az első nap amúgy 8.00-tól 18.00-ig tartott, fél órás ebédszünettel és 5-10 perces nyújtózkodás/WC szünetekkel, szóval hosszú procedúra. Estére senki ne tervezzen nagy programot.

(fent: az első nap végén, még a klinikán. A donor terület egyenlőre leragasztva.)

Fájdalom: hasonló, mint egy szimpla fogászati beavatkozás, de még annál is kevésbé fájdalmas. Az elején egy-két pici tűszúrás (lidokain injekció) aztán mintha ráhúztak volna egy vastag gumisapkát a fejedre: érzed hogy matatnak rajtad, de semmit nem érzel belőle. Vagy ha mégis, akkor szólsz és már kapsz is egy kis „korrekciót” az érzéstelenítésbe és már el is tűnik. Az persze fura, hogy érzed valamennyire a kis fúrásokat, néha hallod belül a beavatkozás apró zajait (pont mint a fogászaton) de mivel nem fáj ezért pillanatok alatt megunod, hogy ettől rettegj. A nap végére valamennyire elkezdett egységesen elmúlni az érzéstelenítés hatása és úgy tippelem, hogy akkor néha azért éreztem a beültetést egy-az-egyben, de még úgy sem drámai. Viszont arra számítani kell, hogy – bármilyen viccesen is hangzik – az egy helyben fekvés nagyon fárasztó lenni (itt ugye mozdulatlanul fekvésről beszélünk). Akárcsak a fogorvosnál, amikor „csak” annyit kell csinálni, hogy tátva tartsuk a szánkat és üljünk, itt is elgémberedik az ember egy idő után. Szerencsére vannak pihenők és délután már ülni lehet, ami igazi megváltás.

Hangulat/Szórakozás: kedves, fiatal csapat és teljesen otthonos légkör. Nincs semmi erőltetve, békésen, jó hangulatban, nyugalomban zajlott a nap, amit én szerettem. Volt kis alvás, kis zenehallgatás, kis olvasás, kis filmnézés és némi csevegés amikor épp kedvünk volt hozzá. Én kicsit többet terveztem olvasni, de a délelőtti hason fekvéssel ez nem volt könnyen megoldható, szóval tessék azért felkészülni hosszú-hosszú, türelmes semmittevésre.

Első nap eredménye: 2250 hajszál sikeresen átvándorolt és kialakult az elülső (sűrűbben ültetett) hajvonal. Fáradt vagyok, kicsit sajog a fejem és húzódik az érzéstelenítőtől és a sebektől, de egyébként saját magam vezetek haza. Azért javasolt közel parkolni a klinikához, nehogy szívrohamot kapjon tőled egy óvatlan gyalogos az utcán. :)